Valószínűleg az egyik legrégibb ügyfelei közé tartozom - már nem sokáig - a Pannon-Telenor mobilszolgáltatónak.
Első eset: A szokás ugye, nagy úr, mert bár tapasztaltam, hogy az elmúlt másfél évtized alatt, mint hűséges ügyfélnek, nem tanúsítottak felém különösebb megbecsülést, de azért mindeddig maradtam náluk. Ennek persze egy hónap múltán, amint letelik a ,,hűségnyilatkozatom" vége lesz. Ellenszenvem irántuk akkor kezdődött, amikor először tapasztaltam, hogy más mobilszolgáltatók több kedvezményt kínálnak a régebbi és stabilan fizető ügyfeleiknek.
Történt, hogy az egri Pannon-Telenor ,,Szalonukban" segítőkésznek tűnő módon ajánlottak egy, látszólag kedvezőbbnek tűnő tarifacsomag-váltást. Elfogadtam. Na, ezt már nagyon megbántam! Már a második hónapban kiderült, hogy sokkal magasabb a számlám összege, mint amennyit ténylegesen telefonálok, mert, ugye a ,,csomag" keretösszegét akkor is fizetni kell, ha nem használom fel. Dühösen bementem az egri üzletükbe, ahol kezüket széttárták és közölték, hogy egy évre szól a szerződésünk, ezért azt nem lehet csak úgy felbontani. Azért az egyik ügyintézőjük jóindulatúan, kissé titkolódzva, bizalmasan megadott egy Telenor központi e-malcímet, mondván, hogy oda írjak egy kérelmet. Megjegyezte, hogy általában meg szokták ,,engedni" az idő előtti szerződésbontást méltányosságból. Írtam, elküldtem, semmi. Újból elküldtem, ismét válasz nélkül hagytak. Telefonáltam a központjukba. Össze-vissza kapcsolgattak, várakoztattak, majd semmitmondó ürügyekkel leráztak.
Ezután keresni kezdtem honlapjukon olyan helyet, ahol személyes kapcsolatot tudnék teremteni egy fontosnak látszó Telenor-emberrel. Nem találtam ilyet lehetőséget. Tanulság: Nyilvánvalóvá vált végül számomra, hogy a Telenor nem kíván lehetőséget adni ügyfeleinek a személyes kapcsolatra, és egyáltalán, semmilyen normális, emberközpontú ügyintézésre. Hárít és igyekszik valahová automatikusan ,,becsatornázni" panaszomat, ahol azután vagy hiteget vagy nem, de minden módon törekszik a kifárasztásomra.
Második eset: Vettem tőlük olcsón, hűségnyilatkozattal egy Nokia 6303-as kütyüt. Egy hónap múltán elromlott, nem működött a hangszórója. Bevittem szervizelni. Ültek rajta két hétig. Visszakaptam. Működött vagy három hétig, majd megint elromlott a hangszórója, sőt tapasztaltam, hogy a hívások egy része sem jut el hozzám. Visszavittem. Most három hétig szervizelték. Azzal küldték vissza a szervizből, hogy a hibát nem tapasztalták. Nosza, ott helyben az üzletben kipróbáltuk és tapasztaltuk az eladóval közösen, hogy a hiba fennáll, vagyis a Telenor által megbízott Nokia-szervizben - felelőtlen módon - nem csináltak semmit. Ezek után ismét otthagytam a kütyüt azzal, hogy a elvárom a cserét, mert javítani - ezek szerint - nem tudják.
Kértem egy cseretelefont, olyat, amibe bele tudom tölteni a munkámhoz szükséges címlistámat, melyet a Pc-mbe mentettem a Nokia PC Suite-programmal. Erre széttárták kezüket és közölték, hogy olyat nem tudnak adni, mert nincs hozzá megfelelő adatkábel!(?). Mondom, hogy-hogy miért nincs, hiszen azt minden telefonhoz adnak. Lehet - mondták - de cserekészülékhez nem jár... Miért? Mert csak.
De - tették hozzá - máshol sem szoktak adatkábelt adni a cserekészülékekhez... (Hű-ha, olyan jól tájékozottak a konkurens szolgáltatók felől, hogy még takaródznak is velük - gondoltam.) Most már értem, az ügyfél a közös ellenség.
Összefoglalva: A Telenor szerződött üzleteiben szolgáltatnak is meg nem is, segítenek is meg nem is. Csak épp az ügyfél érdekei nem a legfontosabbak.
